Az első hetekben eléggé sokkoló volt Kína, kellett keresni valamit, ami akár jó is lehet. Tomi már korábban is mondta, hogy izgalmas gyümölcsök vannak, de még nem kóstoltak semmit, kivéve ő a mangusztánt. Így nem volt más hátra mint vásárlások alkalmával választani valami furát. Persze a lelkesedés később alábbhagyott, de párat sikerült megismerni.
Az első amit kóstoltam, a mangosztán volt, még Pekingben. Elég drága gyümölcs és a neten talált leírások alapján nagyon egészséges, még ekcémát is gyógyítanak vele.
Nagyon finom, savanykás-édeskés és lédús. A neten a málnához hasonlítják, hát talán, de inkább valami narancsosabb ízű, de mégis más. A héja kemény és lila, az ehető része fokhagyma alakú és fehér. A legfinomabb gyümölcsök egyike, amit ettem.
Yinchuanban következett a sárkánygyümölcs (pitaya), ami úgy olvastam, hogy egy kaktusz termése. Itt ázsiában a piros színű a honos. Íze semleges volt, enyhén édeskés, enyhén savanykás...a széle felé talán savanyúbb, az a része jobban is ízlett. Pici magok vannak benne, nem nevezném nagyon finomnak, de rossz sem volt.
Én szorgalmaztam, hogy mielőbb essünk túl a duriánon, de a fiúk halogatták, így választottam valami kevésbé bizarr valamit, a pepinot. Hát... Az íze inkább az uborkához hasonlított, mint dinnyéhez vagy körtéhez, amit néhány helyen olvastam. Lédús, picit édeskés, uborkás íz. Nekem nem jött be, Tomi szerint nem volt olyan rossz.
Ezek után következett életem legrosszabb gyümölcs élménye, a jackfruit. Tomi és Csabi boldogan állítottak haza vele, hogy hoztak valami izgit, amilyet eddig nem is láttak a boltban és hogy volt még 2 másik fajta is. Aznap este nem ettük meg valamiért, s másnapra a konyhát betöltötte a bűz. Vártam haza a fiúkat, hogy túlessünk rajta, mert a szaga alpján nem jó élmény várt ránk. Nem tett jót neki a zacskóban párlódás, ez látszott a héján is, ennek ellenére azt gondoltam, hogy 1 nap állás nem tesz tönkre semmit. Nem egy friss darab volt az látszott felvágáskor. Érdekes a belseje, nagy magok és körülötte vékonyabb rostos, sárga gyümölcshús. A gyümölcshúsrészek nem nőttek össze, külön lehetett választani az egyes magokhoz tartozó részeket. Az íze bizarr, valami meghatározhatatlan és pocsék volt a szaggal együtt egészen borzasztó. 1 ilyen kicsi részt próbáltunk megenni fejenként, de nem nagyon sikerült. Nehezen találtam meg a neten, hogy mi ez, végül a kínai írásjeleket rajzolgattam egy szótárba. Utána olvastam, hogy húspótléknak is használják, mert csirkehús szerű az állaga. Ízét az ananászhoz hasonlítják. Valahol rohadt hagymaszagúnak írják le a nem túl friss gyümölcs szagát, de állítólag az is ehető.
Kicsit elment e kedvünk a megismerősditől és hogy az élményt kissé pozitívabbra hozzuk ki, rögtön azután megbontottam egy pomelót. Otthon is kapható, annyira nem különleges, de én még nem ettem korábban. Egy közepes példányt választott Csabi, nehéz volt megpucolni, nagyon vastag a héja. Mondta, hogy ne lepődjek meg, nem olyan lesz mint gondolnám. Igen, az elképzelésemben valami finom lédús kevéssé keserű grapefruit élt. Már a héj leerőszakolása után látszott, hogy ez nem lesz olyan lédús, ahogy képzeltem és valóban, kifejezetten száraz volt. Furcsa. A cikkeket szétválasztva a hártyát is le kellett szedni, hogy élvezhető legyen. Száraz volt, de nem rossz, nem keserű, inkább édeskés. Nem is bírtuk megenni, annyira eltelített.
Amikor egyik alkalommal a belvárosba mentünk, az ottani gyümölcsosztályon láttam frissnek tűnő duriánokat, választottam egy kisebbet, ami nagyjából 2,5 kilós lehetett és kb 1500 ft volt, ha jól emlékszem. Sok leírást olvastam róla, próbáltunk felkészülni. Azt írták róla, hogy kb olyan a durián, mint vécén vaníliapudingot kanalazni, egy másikban a hányáshoz hasonlították a szagát. Ez az egyetlen gyümölcs amit a tigris megeszik.
Aznap ezt sem ettük meg, de ennek szerencsére nem ártott, sőt. A héja zárt volt amikor vettem, másnapra szépen meghasadt, könnyebb volt felbontani. A konyhában azért emiatt is lett egy kis szag. Büdös volt, de nem olyan vészes, mint a jackruit, nem annyira taszító. Cikk szerűségekre lehet szétszedni, hártyák választják el a belsőt, mindegyikhez tartozik egy szerintem emberi szervekre hasonlító gyümölcsdarab. Tapintása is bőrszerű, nagyon fura. A képen ami látszik belső, az 4 darabka (2 pár). Egy egész duriánban van kb 4-5 pár. Az íze nem rossz tulajdonképpen, még finomnak is mondanám, ha...de annyira szokatlan, hogy nem bírtunk sokat enni belőle. A bőrszerű rész alatt nagyon puha belső van, majdhogynem pép állagú. Ezen valahogy nem tudtunk túllépni. Ha egy pohárban lett volna és onnan kanalazgattam volna, akkor azt mondanám, h jó kis vaníliapuding tényleg. Tomi szerint nem volt jó, Csabival viszont arra jutottunk, hogy sajnos ez a gyümölcs az előítéleteink áldozata lett és szokatlansága miatt nem tudtunk megbarátkozni vele. Biztosan régen a banánt se szerették annyira mint most. Talán még egyszer valamikor megpróbálom.
Ezek után leálltunk a kísérletezgetéssel.
Papayát ettem, ez is van otthon, de ott csak aszalva kockázva kóstoltam. Itt is csak véletlenségből, mert pár hétig mangót ettem hetente többször és kértem Tomit, hogy vegyen nekem, ha hazafelé mennek vásárolni és papayát hozott helyette, azt hitte mangó.
Egyáltalán nem ízlett. Narancssárga gyümölcs közepén sok sok fekete maggal. Az íze édes.
Egyik nap a sofőr vitt Tominak egy szatyor jujubét. Ránézésre datolya szerű (bár datolyát csak aszalva láttam). Barna a külseje, ovális alakú. Olvasgattunk róla, sokféleképpen eszik: nyersen, főve, aszalva, mézes cukros mázban (ez utóbbi a kínai datolya asszem). Kellemes meglepetés volt, mert az aszalt datolyát nem szeretem. A belseje zöldes, lisztes állagú, ropogós és édeskés, icipicit tán savanykás is.
Sok helyen láttam ilyet, raknak teákba, láttam rizs keverékekben is, mogyoró és nagy cukorkristályok társaságában.
(Ezt a képet a netről szedtem, sajátot nem csináltam)
