Yinchuan

Pénteken megérkeztünk Yinchuanba (aug 13?). Sofőr várt minket és elhozott ide, szálláshelyünkre. Tomi javaslatára aznap nem mentünk vásárolni, inkább körbenéztem a lakásban, hogy mi kellene, mi az ami hiányzik. Szombaton a sofőrrel, a tolmáccsal és a listával egy nagy szupermarketbe mentünk bevásárolni, ahol a kétszemélyes paplantól kezdve a fakanálon át a teásbödönig mindenfélét összevásároltunk. Vicces volt, a sofőr tolta Flórit a kosárban utánunk, előttünk meg a tolmács robogott az épp áhított dolog felé, hogy megmutassa melyik mi. Kissé pörög a fickó, néha szó szerint rohantunk.
Aznap este még ha jól emlékszem, volt a "velkám" vacsoránk. Elég sokan voltunk, mi hárman, Tomi kollégája és lakótársunk, Csabi, a tolmács (a jobbik fej, Zhang), egy mongol minőségellenőr Zhao, és még egy magyar kolléga, aki a szerelést felügyeli, János. A vacsora jó volt, bár szinte minden kicsit vagy nagyon csípős volt, talán volt egyféle ami nem, így Flóri is tudott enni. Kaptunk finom fűszeres, goji bogyós teát, igaz a fél bögre cukorral volt tele, nekem ízlett, Tomiéknak annyira nem. A pálcás evés itt is egész jól ment, nagy kör asztalnál ültünk, a közepén forgó üveg résszel, így könnyen lehetett válogatni és szedni. Kértem kólát, kérdezték h kicsit vagy nagyot, mondtam nagyot, gondoltam kapok egy fél litereset, erre kihoztak egy literes üveggel :) Flórit természetesen itt is bámulták (ahogy minket is, h hogy eszünk), leültek körbe körénk.

Eleinte naponta mentünk sétálni, piacra, boltba, aztán szép lassan leszoktam erről, már csak a lakóparkban sétálgatunk, mert nem tudom megszokni az állandó nyomulást, bazsalygást, fotózkodást meg pacsizásokat. Szinte nincs olyan alkalom, h Flórit nem fogdosná meg valaki, vagy a gyerekét odatuszkoló szülő, vagy sutyiban vagy nyíltan fotózó. Flóri már kifejezetten utálja a fényképezést, rájuk is szól, hogy "nem, azt mondtam nem", vagy "ne fényképezz" és mellé el is fordul. Én mondjuk ezt az állunk egymással szemben és vigyorgunk, közben egyáltalán nem értjük egymást színdarabokat is kihagynám, szegény Flórit nógatni is szoktam, h na integessen aztán induljon a bicajával...

Lakásról pár szó: a kinti lehangoló épületek után egészen felvillanyozó volt belépni a tágas és világos nappaliba. Valóban hatalmas, egy légtérben az étkező résszel, a konyha üvegfallal van leválasztva és az étkező mellett, szintén opcionálisan leválasztható kis mosókonyha szerűség mosógéppel és fregolival. A bejárattal szemben nyílik a hálószobánk, a fürdőszobánk és egy dolgozó szoba, a bejárat melletti oldalon pedig Csabi hálószobája és fürdője. A nappaliban nagy ülőgarnitúra és lcd tv. Sajna a 62 adóból csak 1 angol van, ami hírműsor, filmet nézni vagy játékot kivetíteni viszont szuper (kénytelen voltam rászokni a mass effect 2-re). Szóval minden szép...de annyira nem jó. Első nap a a kezemben maradt egy konyhaszekrény fogantyú, a dolgozó szoba ajtaja becsukhatatlan, nem mindegyik konnektor és telefonkimenet működik, a falon varrott giccs képek, azaz olyan dolgok, amire otthon egyszerűen azt mondanánk, h á csak kínai :)
Nagy a por, takarítás után másnap már ujjal lehet mintát rajzolni a poros üvegasztalra. Valószínűleg ezért hordanak sokan szájmaszkot, ami döbbenetes számú mintában és többféle fazonban kapható. Van a csipkés, a mintás, az egyszerű a fülreakasztós orvosi jellegű és a félbehajtott kendővel csak a szem látszik ki típus is.
A lakás a ház szélességét végigéri, mindkét oldalon sok ablak van, nagyon széles párkánnyal. Flóri onnan szokta nézegetni a munkásokat akik szinte minden nap valamit ügyködnek, füvet nyínak, szemetet visznek, locsolnak, felmosnak(!), sepregetnek.