Peking

Kínai idő szerint hajnalban szállt le a repülő, s mivel én egy hunyást sem aludtam, elég fáradt voltam, de szerintem a többiek is. Flóri volt szíves összesen kb. 1 órát aludni a repülőn, előtte meg negyed órát a taxiban a reptérre menet. Fárasztó volt nagyon az út, Flóri bekakilt, mert ötödjére nem hittük el neki, h tényleg kell, pedig de.

Szóval megérkeztünk, Tomi taxit fogott és mentünk a szállodába, ahol kiderült, h a cége elfelejtett szállást foglalni. Kb. 1/2 órát vártunk, karomban a beájult Flórival, mire sikerült valakit elcsípni telefonon és leokézta a szállást. Felvánszorogtunk a 10. emeleti szobába és beájultunk. 6 óra alvás után, délután elmentünk a nagy fal étterembe és ettünk valami nem csípőset. Sikerül pálcával (bambusz) ennem, mert villát azt nem kaptam, biztos kinézték belőlem, h nem lesz gond. Még riszt is ettem.

Innen már nem emlékszem mindenre, csak h az átállás elég nehéz volt, Flóri este 11 kor is viháncolt, persze mi sem voltunk álmosak.

Másnap kitaláltam, h nekem kell egy fényképezőgép. Most, azonnal. így elmentünk az IT centerbe, ami több (sacc 5-8) 10-20 emeletes épületből állt, aminek minden emeletén millió árus és bolt mindenféla cuccokkal, külön emeletek a telefonoknak,a fényképezőknek stb. Elég sokkoló látvány volt, de a kaput inkább az tette be, hogy állandóan jönnek és mondják. Röviden, a nap sikertelenül zárult, mivel nem találtunk jó ajánlatot. A végére már mindenki tudta, h sony-t akarunk és jöttek és skandálták h sony sony, ide gyere, megmutatom...á.

Biztos ettünk is valahol valamit, de nem emlékszem...

Másnap reggel, reggeli után ismét az IT center felé vettük az irányt és ketté váltunk. Tomi ment fényképezőt venni, rábíztam mennyiért, hiába az ő pénze no, mi meg mentünk egy szupermarketba nézelődni. Persze, akárhogy húztam jóval hamarabb végeztünk és csak fel s le sétáltunk. Az épület elé leültem, de felállítottak h nem szabad. így nagyobb köröket tettünk és már majdnem feladtam és elindultunk haza, mikor megjelent Tomi a szerzeménnyel.

Csütörtökön, amiről azt hittem, hogy szerda, megnéztük a nyári palotát. Metróval mentünk oda is. Onnan meg riksával a bejáratig. A figura jól le a kart nyúlni, de hosszas ordibálás után megalkudtunk.

A nyári palota hatalmas területen fekszik, sok épülettel, nagy tóval, összességében tetszett, jó volt. Az idő is elég szép volt, már pekingi viszonylatban, sütött a nap és mondjuk közepesen párás volt csak. Azért az összes képen látszik is. Meg persze fülledt meleg. Szép volt jó volt, de itt volt az a pont ahol eléggé besokalltam tőlük. A nyári palotában azért megfordul elég sok külföldi, igazán elvártam, h ott ne legyenek ennyire rámenősek. A sokadik eset volt már, de talán eddig a legidegesítőbb. Szomjasak voltunk és leültünk egy korlátra inni, ekkor körénk verődött egy család és nagyon néztek, de leginkább Flórit. Egy 50-100 éves néni odajött és elkezdte igazgatni Flóri kalapját, hogy jobban lássák az arcát, aztán többször megismételte, persze F nagyon nem élvezte és mondta is, hogy fél tőlük. Odahozták a gyereküket, hogy beálljon Flóri mellé és lefotózzák. Kínos volt, hamar arrébb is vonultunk. Utána egy másik padon is leültünk, ott is akarták fényképezni, de legalább megkérdezték és mondtuk, h nem, mert Flóri nem szeretné.

Aznap este étteremben ettünk megint, most Tomi kínai kollégája hívott meg a feleségével együtt minket, meg még egy magyar kollégát és a barátnőjét. Elég furcsa, nekem lepukkant étterem volt, egy légtérben a dohányzó és nemdohányzó. Itt műanyag pálcákat kaptunk és az az étel amit nem volt csípős az meg valami csúszós masszában úszkált, így itt nem brillíroztam. Flóri egy másik fajtát evett, azt tudtam adogatni neki, az nem csúszott, de amit én akartam az nagyon. Nem vacsoráztam emiatt túl sokat, nem is volt baj, elég tömény ízek voltak.

Másnak délelőtt repültünk Yinchuanba, helyi járattal. Nagyjából utoljára csekkoltunk be, így 3 külön helyre szólt a jegyünk, de sikerült kettőt egymás mellé cserélni.

Kicsit Pekingről: az időjárás megszokhatatlanul undok így nyáron, először azt hittem, hogy a szmogtól nem látok élesen, de kiderült, hogy ez a nagyon magas páratartalom miatt van így, Lehangoló volt kinézni a szálloda ablakán reggelente. Amint kiléptünk az utcára pofán vágott a meleg meg a pára, 5 perc után ránk tapadt a ruha, bőrünkön kellemes nyirokburok.

A metrójegy 60 forintba kerül. Venni kell egy műanyag kártyát, majd a cuccokat átvilágíttatni, ezek után lehet lemenni a metrókoz. A kártyával lehet a kapukon átjutni. Ezzel a jeggyel annyit lehet menni amennyit akar az ember, akár keresztül kasul az összes vonalon, akár csak egy megállót. Leadni a kijáratnál kell. Nagy a tömeg és tülekedés sokszor, de gyerekkel szinte mindig kaptunk helyet. 5 metró vonal van, ha jól számoltam, bár nem 1-5 van számozva természetesen (miért lenne valami kiszámítható és logikus), hanem van 4-es 13-as meg még nem tudom mik és még egy külön reptéri járat.

Azt hinné az ember, hogy Pekingben megszokott a külföldi, ennek ellenére szinte mindig bámulnak, fényképeznek, vagy fényképezni akarnak, odajönnek beszélnek, nem értik, h nem értem...

Párás pekingi látkép: